Magas vérnyomás monoterápiája
Nem terápiarezisztens hipertónia, hanem non-adherencia A magas vérnyomás monoterápiás gyógyszeres kezelésére több hatóanyagcsoportba tartozó szerből lehet választani: szóba jöhetnek angiotenzin konvertáló enzim ACE gátlók, angiotenzin receptor antagonisták, tiazid diuretikumok vagy kalcium-csatorna blokkolók. Annak ellenére, hogy a különféle hatóanyagok hatásmechanizmusa eltérő, alig-alig állnak rendelkezésre randomizált elrendezésű összehasonlító vizsgálatok eredményei, amik valamelyik hatóanyag superior jellegét igazolhatnák.
Kivételként lehet az ALLHAT-vizsgálatra tekinteni, ami sokak meglepetésére egy költséghatékonynak bizonyuló tiazid diuretikumot klortalidon magas vérnyomás monoterápiája be a legkedvezőbb hatásúként.
A leghatékonyabb nagynyomású tabletták A maximális eredmény elérése érdekében a betegnek nemcsak a nyomáscsökkentésre, hanem az életmódjának áttekintésére kell összpontosítania. Fontos, hogy feladjuk a rossz szokásokat, normalizáljuk a rendszert és a pihenést.
A mindennapi gyakorlat azt mutatja, hogy hipertónia esetén általában ACE-gátlóval kezdik a gyógyszeres terápiát az orvosok. Ezzel szemben, mint az közel 5 millió elektronikus betegakta kiértékeléséből kiderült, hatásosabbnak bizonyul, ha tiazid diuretikummal indul az antihipertenzív gyógyszeres kezelés.
Valamennyi betegnél arteriális hipertónia állt fenn, aminek a gyógyszeres kezelését egyetlen hatóanyaggal végezték,- a hatóanyagok tekintetében azonban voltak különbségek. Primer végpontként a betegeknél esetlegesen bekövetkező akut szívinfarktus, szívelégtelenség miatti kórházba kerülés és szélütés szolgált.
Az elemzés során a különböző hatóanyagcsoportokba tartozó antihipertenzív szerekkel végzett monoterápiás kezelések között nem találtak szignifikáns eltérést, egyetlen kivétellel; amit a tiazid diuretikumok jelentettek. Azok a magas vérnyomásos betegek, akik tiazid diuretikumos kezelésben részesültek, ritkábban szenvedték el mindhárom, primer végpontul szolgáló kardiovaszkuláris eseményt, mint azok, akik egyéb hatóanyagú szert kaptak.
Ha az orvosok az ACE-gátlók helyett tiazidokkal indítják az antihipertenzív terápiát, akkor 16 százalékkal kisebb eséllyel következik be akut szívinfarktus, illetve százalékkal kisebb a szívelégtelenség miatti kórházba kerülés és a szélütés kockázata. A LEGEND vizsgálatból kiderült, hogy a betegek 48 százalékánál ACE-gátlóval indult a gyógyszeres kezelés, míg a betegek mindössze 17 százaléka kapott tiazid diuretikumot.
Amennyiben az antihipertenzív terápia annál a 2,4 millió betegnél, akik ACE-gátlót kaptak, tiazid diuretikummal kezdődött volna, a számítások szerint több mint kardiovaszkuláris esemény megelőzhető lett volna.
